Csillagkeresés katalógusszámmal: HR, HIP, HD és TYC

Miért kapnak számot a csillagok?

Csak viszonylag kevés csillagnak van közismert tulajdonneve, például Vega vagy Betelgeuze. Bayer-jelölések, mint Alpha Lyrae, és Flamsteed-számok, mint 61 Cygni, további fényes csillagokat azonosítanak. A halványabb milliókhoz azonban katalógusrendszerekre van szükség.

Az egyes katalógusok más céllal, eltérő műszerrel és mintavétellel készültek. A számozás sokszor az égbolti sorrendhez kapcsolódik, de az azonosító önmagában nem minden esetben kódolja a ma látható helyzetet. A betűelőtag ezért elengedhetetlen: egy puszta szám nem feltétlenül egyértelmű katalógusmegadás.

Négy fontos katalógus

HR — Yale Bright Star Catalogue. A jelölés a Harvard Revised Photometry történeti számozásából ered. Az ötödik kiadás, a BSC5 9110 bejegyzéses alapállománnyal a fényes, nagyjából szabad szemes tartományt fedi le. A Vega HR 7001 néven található meg. A katalógusbejegyzések száma és a fizikailag önálló csillagok minden helyzetben pontos darabszáma nem feltétlenül ugyanaz a fogalom.

HIP — Hipparcos. Az ESA Hipparcos műholdja 1989 és 1993 között mintegy 118 000 csillag helyzetét, parallaxisát és sajátmozgását mérte. A katalógus a modern csillagpozíciók és távolságadatok fontos forrása. A Vega száma HIP 91262.

HD — Henry Draper. A XX. század eleji Harvard-megfigyelések alapján mintegy 225 000 csillag színképi osztályozását tartalmazta. Annie Jump Cannon és munkatársai munkája a ma is használt O, B, A, F, G, K, M sorhoz kapcsolódik. A HD-jelölések kutatásokban, például exobolygós csillagoknál is gyakoriak. A Vega HD 172167.

TYC — Tycho-2. Szintén a Hipparcos küldetéshez, annak Tycho csillagtérképező műszeréhez kötődik. A 2000-ben közzétett katalógus mintegy 2,5 millió csillagot tartalmaz, és nagyjából a tizenegyedik magnitúdóig közel teljes. Ez jóval a szabad szemes határ alatti fényességekre is kiterjed, a binokuláros és kis távcsöves tartományba.

Hogyan épülnek fel az azonosítók?

A HR, HIP és HD jelölések után sorszám következik. A Tycho-2 azonosító háromrészes, például a TYC 1234-567-1 mintát követi. Ez formai példa, nem egy itt megadott csillag újonnan ellenőrzött azonosítása.

1. Az első rész az égbolt meghatározott mezőjéhez kötődik.
2. A második az azon belüli sorszám.
3. A harmadik az összetevő jelölése, amellyel közeli komponensek elkülöníthetők.

Ugyanaz a csillag több néven is szerepelhet. A Betelgeuze például Alpha Orionis, HR 2061, HD 39801 és HIP 27989. Ezek nem külön csillagokat jelentenek. Kereséskor a megfelelő előtaggal együtt add meg a számot, a TYC kötőjeleit pedig tartsd meg.

Melyik számot érdemes használni?

Fényes csillagnál a HR-jelölés kézenfekvő. Parallaxisról, sajátmozgásról vagy régebbi precíz asztrometriáról szóló forrásban gyakran HIP szerepel. Színképi vagy exobolygós cikkben elterjedt a HD; a HD 209458 ismert példa egy átvonuló bolygóval rendelkező csillagra. Halványabb, Tycho-2-ben szereplő célpontnál a TYC lehet a legközvetlenebb.

A saját név hiánya nem tesz egy csillagot azonosíthatatlanná. Ugyanakkor egy adott kereső csak a ténylegesen tartalmazott katalógusok és keresztazonosítások körén belül talál. Az Apphemeride 2,5 milliós keresése nem azt állítja, hogy az összes létező csillag benne van.

Katalógusbejegyzéstől a valódi égboltig

A katalógus helyzetet és fényességet ad. Ebből azonosítható a célpont, de a tényleges megfigyeléshez a koordinátát a dátumhoz és a helyi horizonthoz is viszonyítani kell. Az eredeti referenciaidő óta a csillag sajátmozgása és a koordinátarendszer precessziója is változást eredményezhet.

A fényességet a helyi határfényességgel is össze kell vetni. Ami a Hortobágy sötét egén szabad szemmel látható, Budapestről műszert igényelhet. A helyes szám azonosítja a csillagot, de nem garantálja, hogy a megfigyelés pillanatában a horizont fölött vagy felhőmentesen látszik.