Égi koordináták: horizontális, egyenlítői és ekliptikai rendszer

Szögek egy képzeletbeli gömbön

Az égitestek irányait a képzeletbeli éggömbön ábrázoljuk. A távolság nem szükséges egy irány megadásához, de a közeli égitest parallaxisa miatt a megfigyelőpont számíthat. Két szög, egy referenciasík és egy kezdőirány határozza meg a koordinátát, hasonlóan a földi hosszúsághoz és szélességhez.

A galaktikus koordináták különösen a csillagok Tejútrendszeren belüli helyzetének értelmezésében fontosak.

Horizontális rendszer: azimut és magasság

A magasság a horizont fölötti szög. A horizonton 0°, a zenitben 90°, alatta negatív. Az **azimut** a horizont menti irány, a ma elterjedt északi kezdőponttal: észak 0°, kelet 90°, dél 180°, nyugat 270°. Más történeti konvenciók eltérő kezdőpontot használhatnak.

A horizontális koordináta közvetlenül helyi és időfüggő. Ugyanaz a csillag ugyanakkor más magasságban látszhat Budapestről és a Hortobágyról. Az éjszaka alatt a földforgás folyamatosan módosítja a helyzetét. Kereséshez ez különösen hasznos, állandó katalóguspozícióhoz kevésbé alkalmas.

Egyenlítői rendszer: égi hosszúság és szélesség

A **deklináció az égi egyenlítőtől északra vagy délre mért szög. Az északi égi pólus +90°, az egyenlítő 0°, a déli pólus −90°. A rektaszcenzió** az egyenlítő mentén kelet felé növekvő helyzet, hagyományosan 0–24 órára osztva. Kezdőpontja a tavaszpont, az ekliptika és az égi egyenlítő megfelelő metszése.

Egy rögzített referenciában a csillagok koordinátája a napi földforgás miatt nem fut körbe úgy, mint az azimut. Ettől még sajátmozgás, precesszió, nutáció, aberráció és a megadott rendszer más hatásai változást okozhatnak. A Nap, Hold és bolygók koordinátái saját pályamozgásuk miatt is időfüggők.

Az **óraszög** a helyi meridiánhoz kötött változat. A helyi csillagidő kapcsolja a rektaszcenzióhoz, ezért a katalóguskoordináta és a helyi megfigyelési helyzet közötti fontos híd.

Ekliptikai rendszer: a bolygók természetes közege

Az ekliptika a Föld Nap körüli pályasíkjához kapcsolódik, és az égi egyenlítővel mintegy 23,44°-os szöget zár be. Az ekliptikai hosszúság a tavaszponttól a sík mentén, 0–360° között nő. Az ekliptikai szélesség a sík fölötti vagy alatti szögtávolság.

A Nap geocentrikus ekliptikai szélessége közel nulla. A Hold és bolygók pályahajlása eltéréseket ad. A megfelelő Naphoz viszonyított hosszúságkülönbségekkel jól leírható az együttállás, szembenállás és kvadratúra. A Nap látszó ekliptikai hosszúságának meghatározott értékei a csillagászati évszakhatárokhoz is kapcsolódnak.

Az ekliptikai szélesség földi látszó értékét nem kell minden bolygóra egyetlen kis számmal korlátozni: a heliocentrikus pályahajlás és a geocentrikus nézőpont nem ugyanaz. A pontos adatok a megadott középponthoz és időhöz tartoznak.

Hogyan függ össze a három rendszer?

Ugyanazt az égi irányt másképp tájolt hálóban írjuk le. A horizontális és egyenlítői rendszer kapcsolatában a földrajzi szélesség és a helyi csillagidő fontos. Az egyenlítői és ekliptikai síkot az ekliptika ferdesége kapcsolja össze.

Magyarországról az északi deklinációjú csillagok egy része magasra jut, egy másik rész le sem nyugszik. Az, hogy a legnagyobb magasság délen vagy északon következik be, a csillag és a megfigyelő szélességének viszonyától függ. A Vega például magas nyári célpont, de egy északabbi ország le nem nyugvó szabályát nem szabad Magyarországra általánosan átvenni.

A déli deklinációjú csillagok alacsonyabban látszhatnak, szélső esetben fel sem kelnek. Ugyanezért a téli és nyári telihold helyi magassága is különbözik. A kapcsolatot az alkalmazás számítja ki; a webes magyarázat nem ad kézzel végigszámolható helyi receptet.